Amikor a macskákra gondolunk, akkor legtöbbünknek egy szuper aranyos négylábú élénk képei ugranak be, amikről gondoskodik szerető családjuk, boldog életet élnek, elkényeztetik, és szeretik őket. Sokunknak volt házi kedvence, és talán még emlékszünk arra, hogy milyen törődéssel bántunk velük. Ezért van az, hogy amikor olyan történetekről hallunk, ami szomorú, akkor nem értjük, hogy lehet valaki annyira szívtelen, hogy kiteszi a kiscicáját, hogy annak saját magáról kelljen gondoskodnia. De szerencsére van a másik oldal, amely csupa jóságos, csodálatos emberből áll, akik elhagyott, kóbor állatokat mentenek meg. Az ő céljuk az, hogy jobb életet biztosítsanak a talált kisállatok számára, gondos, befogadó családot találjanak, ahol életük hátralevő részében élhetnek. Brisbane-ben (Ausztrália) van egy szervezet, amely neve: Best Friends Felines, s ahol önkéntesek végzik napi feladatukat, ami nem más, mint talált macskák, vagy kiscicák megmentése. Mai írásomban egy ilyen kiscicáról mesélek.

Lulu története

Lulu rendkívül kistestű és alultáplált volt, amikor egy állatorvos megkereste a Best Friends Felines szervezetet, hogy segítséget kérjen. A kiscicát abba a klinikába vitték be, ahol ő dolgozott, hogy elaltassák. A szervezet tagjai befogadták Lulut, az állatorvos pedig megnézte, mit tud tenni annak érdekében, hogy kapjon még egy esélyt az életre.

Lulu tele volt bolhákkal, férges volt, rendkívül sovány, és hiányos volt a szőrzete is. Nem egyedül tették ki, hanem testvéreivel együtt, s valószínűleg egymást ették táplálék hiányában. Lulu testvérei közül egy sem maradt életben, s az ő esélyei sem voltak túl biztatóak. Szervei nagy része sérült, hiszen sokat éhezett, nem beszélve az élősködőkről, amik ellepték a testét.

Kilátszódtak a csontjai, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen mindössze 30 dkg volt a kiscica, pont fele akkora, mint amekkorának lennie kellett volna. Ez pedig ebben a korban nagyon sok. Lulu kicsi volt, de hatalmas volt benne az élni akarás.

Az első perctől kezdve merészen magabiztos, és rendkívül jókedvű volt a kis árva. Mindig kikövetelte magának az ölelést, a figyelmet, a szeretetet. Bárkivel találkozott, azzal barátságosan viselkedett, még a kutyákkal is.

Lulu állapota folyamatosan javult. Elkezdett hízni, és kinőtt a szőre is. Hónapokig volt állatorvosi felügyelet alatt, míg felépült. Kapott egy állandó otthont is, egy olyan örökbefogadónál, akinek egyetlen kiscicája volt, ami hasonló utat járt be, mint Lulu.

A két azonos korosztályú kiscica rendkívül megörült egymásnak, üdvözölték egymást, mint rég nem látott barátok, és azonnal nagy birkózásba kezdtek.

Új otthonában igazán jól érzi magát, így talán nem meglepő, hogy Lulu főállású doromboló géppé változott. Igényli a szeretetet, és a figyelmet, ezt pedig azzal hálálja meg, hogy felnőtt macskaként immár boldog és teljesen egészséges.

Forrás:

boredpanda.com

bestfriendsfelines.com | Instagram