Nem hiszem, hogy van olyan ember a világon, aki nem szereti a macskákat. Hiszen mind egytől egyig imádni való, és szórakoztató lények, akiket öröm nézni. Ráadásul a macskák hű társak, megbízható barátok, és gyorsan családtaggá válnak az életünkben. Az is igaz, hogy legtöbbjük eléggé lusta, hiszen életük hetven százalékát alvással töltik, mégis szeretjük őket, különösen akkor, ha valami vicces csacsiságot csinálnak. A macskák szerelmesei nem foglalkoznak annyira a fajtával, akkor is imádják négylábú kedvencüket, ha nincs fent ezen a listán. A húszas lista –, amely állatorvosi klinikák, örökbefogadási-, nyilvántartási adatok és információk alapján készült – a 2023-as, legfrissebb eredményeket mutatja. Egyszer már írtam a TOP 10-ről ITT és ITT, ebben a sorozatban kicsit kibővítem az eddigi ismereteimet. 

Mai írásomban a húszból az utolsó öt macskával fogunk megismerkedni, sorozatom végéhez értem.

A te macskád a legnépszerűbbek között van? 

TOP 20 legnépszerűbb macskafajta, 4. rész

16. Norvég erdei macska

A skandináv mitológiában és népi mondákban betöltött szerepe: a norvég erdei macskáról számos legenda, illetve népi hiedelem kering. A mitológia szerint ez a macska húzta Freyának, a szerelem és termékenység istennőjének a kocsiját, és Thor, a leghatalmasabb isten sem tudta felemelni ezt az állatot. A népi mondákban valamiféle „tündér-keresztanyaként” ábrázolják; ő hozza a gyerekeknek az ajándékot és az édességet, méghozzá a bozontos farkára kötve.

A norvég erdei macska kialakulására két magyarázat is fennmaradt. Az egyik szerint a vikingek hozták be Kis-Ázsiából, hogy a hajóikban élő patkányokra vadásszanak. Később a vikingek elvitték az amerikai kontinensre, és ezzel elősegítették a Maine Coon kialakulását. A Közép- és Észak-Európába bevándorló ázsiai törzsek hozták magukkal az angóra és egyéb keleti macskákat Skandináviába.

Az erdei macskák apránként elhagyták az erdőt és beköltöztek a farmokra. Tenyészteni 1930-ban kezdték, a norvég szelekciós program keretében. Több példányt is bemutattak az oslói kiállításon, majd 1972-ben hivatalosan is elismerték a fajtát. 1975-ben megalakult az első norvég erdei macska fajtaklub. Az F.I.Fe 1977-ben ismerte el a fajtát. Még ebben az évben létrehozták a fajtastandardot. Az első norvég erdei macskák 1979-ben kerültek Németországba, majd Európa más országaiba.

A vadászok bundájukért vadászták őket, ezért „macska-népszámlálást” tartottak, amin mindössze 480 párt számoltak, ennek következtében 1980-ban védett állattá nyilvánították. Franciaországba, illetve az Egyesült Királyságba 1982-ben érkezett. A fajtastandardot egy Pans Truls nevű macskáról mintázták. Az első macskák fajtakönyvezését egy bizottság végezte, amely elment a bejelenteni kívánt macska tulajdonosához, és ha az megfelelt a fajtastandardnak, törzskönyvezték. Mára már zárt a törzskönyv, tehát nem törzskönyveznek ismeretlen alomból származó macskákat.

Könnyen alkalmazkodik minden helyzethez, kiegyensúlyozott, nyugodt állat, azonban nem tanácsos kizárólag lakásban tartani. Impozáns megjelenése és nagy testsúlya ellenére nem agresszív. A magatartásában valami sajátos kettősség tapasztalható. A lakásban szelíd, kedves, simulékony, szereti, ha becézgetik, simogatják, de mihelyt kikerül a szabadba, szinte megközelíthetetlenné válik. Visszaköveteli magának a régi élet szabadságát.

A norvég erdei macska átlagos élettartama 14-16 év.

17. Bombay

Az 1950-es években Nikki Horner, a Louisville, Kentucky-ben élő macskatenyésztő szeretett volna kitenyészteni egy fekete párducra hasonlító macskát. Ezért fekete amerikai rövidszőrű macskákat keresztezett sötétbarna burma macskákkal. Az első próbálkozása kudarcot vallott, de a nő nem adta fel. Végül 1965-ben kísérlete sikeresnek bizonyult, az eredmény egy mélyfekete szőrű, rézszín szemű szépség lett. Horner a macskát az indiai kikötőváros, Bombay után nevezte el. A macska iránt azonban kezdetben nem volt érdeklődés, éveket kellett várni, míg végül elismerték. 1976-ban a "Cat Fancier’s Association" megítélte ennek a macskának a bajnoksági státuszt, majd 1979-ben az "International Cat Association" (Nemzetközi Macskaszövetség) is elismerte és bejegyezte.

A bombay macska rövid szőrű, ritka macskaféleség. Európában népszerűbb, mint a világ többi kontinensén, talán a párduc külseje rémiszti el az embereket.

A bombay macskafajta érzékeny, intelligens, játékos, ragaszkodó. Egyértelműen családi macska, nem egyetlen személyhez ragaszkodik, hanem a teljes családhoz. Rendkívül szereti az embereket, és alkalmazkodik a különböző élethelyzetekhez. Nem szeret egyedül lenni, ezért olyan embernek, aki sokat dolgozik, és keveset van otthon, nem javasolt a tartása. Remekül tartható lakásban, hiszen nyugodt természete erre alkalmassá teszi, ráadásul szívesen köt barátságot más macskákkal is. Viszont szeret első lenni gazdája életében. Szeret elrejtőzni, búvóhelyet keresni, azt is szívesen megmutatja gazdijának, hol van a tálkája. Mindig szívesen kommunikál a gazdájával, élénken részt vesz a családi történésekben.

A bombay macska átlagos élettartama 15-20 év.

18. Burma macska

A burma macska eredete máig vitatott, egyértelműen erről a macskáról szól a legtöbb történet. Állítólag régen Burmában csak a gazdag előkelőségek engedhették meg maguknak a burma macska tartását, illetve a buddhista kolostorokban is élt a fajta. Szentként tisztelték a kolostorokban, a főurak pedig úgy gondolták, hogy jó szerencse éri azt, aki ilyen macskát tart, ezért népszerű volt a gazdagok otthonában. Ezzel a macskafajtával mindenhol szeretetteljesen bántak, külön szolgája volt, akinek gondoskodnia kellett róla, különben büntetést kapott.

Az, hogy honnan származik pontosan a burma macskafajta, nem lehet tudni. A 14-15. századi feljegyzések, könyvekben talált ábrázolások szerint egyáltalán nem biztos, hogy Burmából (mai Mianmar) származik, a szakkönyvek úgy vélik, hogy szülőföldje az Egyesült Államok. Erre pedig megbízható magyarázatuk is van a szakértőknek. 1871-ben Harrison Weir macskakiállítást szervezett a Crystal Palace-ban (Egyesült Királyság). Néhány sziámi macska is részt vett a kiállításon, s ők felépítésükben nagyon hasonlók voltak, mint a későbbi amerikai burma macskák. Az első kísérletek a burma macska "létrehozására" Nagy-Britanniában a 19. század végén csokoládébarna sziámi eredményt hoztak, nem pedig önálló fajtát, így idővel a további kísérletek el is maradtak.

Az 1930-as években egy Ázsiából az USA-ba hazatért tengerész egy Wong nevű, csokoládé színű nőstényt vitt magával. Az állat aztán Joseph G. Thompson San Fransiscó-i orvoshoz került. A tenyésztők azt gondolták, hogy a macska egy sötétebb színű sziámi, de Thompson nem értett egyet ezzel a véleménnyel, ő úgy gondolta, hogy megvan a lehetőség arra, hogy ez a macska egy teljesen különálló fajta legyen. Ezért saját tenyésztési programba kezdett, így pedig megalkotta a burma macskát, de arra figyelt, hogy megőrizze az ázsiai macska egyedi tulajdonságait. A keresztezések során, amelyben sziámit is használtak, három eltérő színvariációjú kölykök születtek. Ezek közül az egyik fényes sötétbarna színű volt. A burma macskát 1936-ban ismerték el hivatalosan, de később ezt felfüggesztették. Azonban több amerikai tenyésztő tovább kísérletezett, egyedi burma szabványt hozott létre, így 1954-ben feloldották a felfüggesztést, így ismét elismert lett a burma macskafaj.

Eközben az Egyesült Királyságban újjáéledt a fajta iránti érdeklődés. Az új brit tenyésztési programot alkotó macskák különféle testalkatúak voltak, és változatosak, köztük megtalálható volt néhány Amerikából importált macska is. 1952-re Nagy-Britanniában három igazi burma macskanemzedék született, és a fajtát az Egyesült Királyság Cat Fancy Kormányzótanácsa (GCCF) is elismerte. Az 1950-es évek óta a legtöbb ország a brit mintára készítette el szabványát. Az 1980-as évek óta hivatalos burma macskának a brit burmát ismerik el.

Ezek az energikus és barátságos macskák nagyon okosak, és vágynak mások figyelmére. Ez a figyelem más háziállatoktól is származhat, ebből pedig kiderül, hogy a burma macska egyáltalán nem szeret egyedül lenni. Azt mondják, hogy nagyon jól kijönnek más macskákkal és kutyákkal, de egy másik burma macska a legjobb barátja lesz.

A burma macska átlagos élettartama 18-20 év.

19. Karthauzi

A karthauzi macska a legrégebben tenyésztett fajták egyike. A karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. A legkorábbi írásos emlékek a XVI. századból maradtak fent. Elfogadott tény, hogy a karthauzi a szír macskától származik, amely abban az időben zömök, szürke bundás, réz szemszínű cica volt. A mai karthauzi (chartreux) nevet először a XVII. század végén kapta.

Az első világháború után a franciák fokozott figyelmet fordítottak a fajta megőrzésére. Az első tenyészetet Christine és Suzanne Leger 1925-ben alapította meg Belle Île szigetén, melynek a "Guerveur" kennel nevet adták. A fajta 1983-ban kapta meg a bajnoki státuszt.

Szelíd, békeszerető fajta, nincsenek nagy hangulati változásai. Nagy mozgásigényű és nagyon játékos. Félelmet nem ismerő, kitűnő vadász és nagyon éber, élénk. Legjobban enni és aludni szeret. Nagyon intelligens és családcentrikus, nem hagyja magát ingerelni, nem erőszakos. Kiegyensúlyozott, aminek fő követelménye, hogy gazdája nagyon szeresse, és sokat legyen a közelében, amit akár több órás dorombolással hálál meg. Lehetőleg kerüljük a kiabálást és a hangos szót a közelében, mert félénken reagál rá a macska. Eléggé halk hangú, ritkán hallani tőle hangos nyávogást.

A karthauzi macska átlagos élettartama 11-15 év, de néhányan akár 20 évig is elélnek.

20. Amerikai rövidszőrű

Eredetileg "amerikai" macskának számít, bár a gyarmatosítók előtt nem voltak fellelhetők ilyen kistermetű macskák. A macska ősei voltak az első Amerikába áttelepülő európai telepesek kísérői. Hatalmas tiszteletet kaptak akkoriban, egy nagyon keményen dolgozó állatnak tekintették őket, hiszen a hajón ők kapták el az egereket és a kártevőket. Emiatt elsősorban a vadászképességei miatt szerették. Szárazföldön szintúgy kedvelték őket, gondoskodtak arról, hogy a gabonáktól az élősködők távol maradjanak.

A 19. század végén az amerikai rövidszőrű vérvonala felhígult az Államokba importált macskafajták miatt, ez által egy célzott tenyésztési programba kezdett a tenyésztők egy csoportja 1906-ban. Tenyésztésére is olyan általánosságok vonatkoznak, mint bármelyik macskafajtánál, amelyek kiterjednek a szőrhosszra, a testfelépítésre, a színre és a jellemre. Az összes színárnyalat el van ismerve, mégis a szürke számít a legkedveltebbnek.

Az amerikai rövidszőrű kisebb emlős, ragadozó, annak ellenére, hogy a fajta képviselői háziállatnak számítanak, vadászképességeik mégis megmaradtak. Rendkívül jó természetű, intelligens állat. Kevésbé domináló macskafajta, nem agresszív, nyugodt és emberközpontú. Játékos, de nagyon szeret aludni is. Rendkívül jó családi macska. Engedelmes, felettébb alkalmazkodik a környezetéhez, az emberekhez, ezért nem szokott vele különösebb gond lenni akkor sem, ha másik macskáról van szó. Egyszerű parancsokra rá lehet venni és kisebb feladatokat is meg tudunk neki tanítani.

Az amerikai rövidszőrű macska átlagos élettartama 15-20 év.

Forrás:         

galmaru.com

wikipedia      

Képek: pixabay, wikipedia

Bombay macska fotó: Aleksandr Volchanskiy, Bigstock

Felső kép: amerikai rövidszőrű macska / pixabay